Eseménydús hétvége…

HÚÚ!
Na, ez nem volt semmi… Húzós, hosszú, fárasztó, de nagyon áldott hétvége volt, nagyon sok Istenélménnyel.
Pénteken egy Mentor-Mentorált találkozónk volt, ahol csomó emberrel együtt kerestük a választ arra, hogy miért jó, ha mentorálnak, miért jó, ha valaki foglalkozik velünk, miért van szükségünk valakire, aki támogat.

Aztán szombat este egy HUB nevű ifjúsági rendezvényen voltunk, amit az Exodus és a Crown Jesus Ministries ifjúsági szervezetek összefogva rendeztünk és rendezünk minden hónapban ezután. Nagyon áldott alkalom volt, mély üzenettel, ami arról szólt, hogy mind egy test vagyunk Krisztusban, s minden testrésznek megvan a maga feladata, és ha csak egy is hiányzik, vagy nem működik jól, akkor az egész test megszenvedi azt. Az előadáson kívül a One Way Band-el dicsőíthettünk, akik mindent beleadtak, hogy minket kicsit elmélyítsenek, s Isten elé vezessenek. Nagyon hiányzott már egy jó dicsőítés…
S ez még nem minden!

Ma délelőtt gyülekezetben voltam ott, ahova járok… Egy vagány kis Baptista gyülekezet, pár percnyire tőlem, csomó kedves és befogadó emberkével… S bizony találunk közös témát is, mert hát az Exodus elég elterjedt a környéken, s csomó emberkének, akivel eddig beszéltem van ismerőse, tesója, lánya, aki Exodus csapatokban volt távol az elmúlt években.

Délután néhány emberkével elmentünk Jimékhez (Exodus European Director) ebédre, ahol aztán elbeszélgettünk, pihentünk, élveztük egymás társaságát, s felköszöntöttük Erzsébetet (Izzy-t) :D:D.

S hogy ne csak mindig munkáról szóljon az ittlétem, ma délután 2 barátommal elmentünk egy híres belfastiVineyard gyülekezet dicsőítő estjére (biztos vagyok benne, hogy vannak közöttetek, akik hallottak már a
Vineyard gyülekezetekről, vagy akár együttesről), ami egyszerűen fergetes, áldott, s Istennel és egymással töltött alkalom volt. Egy porcikám se bánta meg, hogy elmentem, részt vettem… Annyira éreztem Isten jelenlétét, annyira éreztem azt, hogy az az együttes, aki ott zenél, annak ellenére, hogy nagyon profin zenél nem a tehetségét akarja megmutatni, hanem fel akar emelni Valakit…

Nagyon hálás vagyok Istennek a hétvégéért, s azért, hogy végre érezhetem Őt, úgy igazán, s nem csak a munkát, meg kötelességet… Végre elmerülhetek az áldásaiban… Kicsit nehéz volt megszokni az itteni dolgokat, beilleszkedni, de azt hiszem, kezdek beleszokni…

Csak egyetlen egy dolog hiányzik…

A Családom… Fizikai és lelki is… No, de telik az idő, nemsoká láthatom őket… 🙂

Hiányoztok!

>:D<